2014. nov. 17.

9.rész

Mikor felértünk a hotelszobába kicsit ámultam, mivel még sohasem jártam ilyen helyen. Mármint ilyen nagy helyen. Mikor követtem Elyart meghallottam ahogyan káromkodik.
-Hé Cammy nagy baj lenne, ha egy ágyban kéne aludnod velem? Vagy menjek a kanapéra?-kérdezte.
-Nekem jó a kanapé is.-mondtam
-Ilyen opció nincs! Nem hagyom, hogy a kanapén aludj!-mondta.
-Mi ez a mánia nálatok, hogy lány nem aludhat kanapén?
-Hát nem tudom, de nekem az furcsa lenne..-mondta.
Kimentem a kanapéhoz, leültem rá és felhúztam a lábaimat, majd átkaroltam őket.
-Ugye nem akarsz itt aludni?-kérdezte Elyar, miközben leült mellém. Én viszont nem válaszoltam. Minden erőmmel azon voltam, hogy elnyomjam emlékeim, de akaratlanul is bevillant az árvaházban lévő ágyam képe. Az az ágy kisebb volt, mint ez a kanapé és kényelmetlenebb is, mégis sokkal jobb volt ott aludni, mint otthon. Otthon ez az a szó amit arra a házra nem is lehet használni. Borzasztó volt. Egy kisgyereknek sem kívánom, hogy ilyen szülei legyenek!
-Khmm. Cam..-rángatott vissza a jelenbe Elyar.
-Ö mondtál valamit?-kérdeztem.
-Nem, de úgy látom nagyon elkalandoztál. Akarsz róla beszélni?-kérdezte.
-Nem..inkább nézhetnénk Tv-t?-kérdeztem a hatalmas képernyőre mutatva.
-Persze!-mondta és már el is kezdett szörfözni a csatornák között.
-Hé!-szóltam rá egy zenecsatornánál.
-Na mi az?-kérdezte.
-Itt hagynád?
-Persze.
Hallottam Ke$ha Timber-jét, Austin Mmm yeah-ét, Demi Neon lights-át, One direction Midnight memories-ét.. és utána Elyar Fox Do it all over again-jét.
-Úristen! Szerelmes lettem ebbe a számba.-mondtam nevetve.
-Reméltem is, hogy az leszel!-mondta nevetve a szöszi.
-Elyar? Egyszer majd elviszel az egyik koncertedre?
-Hé maradjunk az El-nél, okés? És persze, hogy elviszlek! De amúgy nem voltál még koncerteken vagy mi? Mármint érted a legjobb barátod Austin Mahone..
-Okés..nem még nem voltam egyen sem..
-Akkor mindenképpen!-mondta.
Egy idő után éreztem, hogy kezdek álmosodni és El vállára hajtottam a fejem. És szépen lassan elnyomott az álom.
Reggel egy ágyban keltem fel és ahogy megfordultam Elyarral szemben találtam magam. Mélyen aludt és aranyosan szuszogott. Elkapott egy furcsa érzés és nem bírtam megállni, megsimogattam az arcát, mire nyöszörgött egyet.
Gyorsan elkaptam a kezem, mert nem akartam felkelteni. Felálltam és kimentem a szobából azzal az ötlettel, hogy megkeresem a konyhát és csinálok valamit reggelire.
És igen én hülye a konyhát kerestem egy hotelben, ahol természetesen szobaszervíz van..
Gyorsan lezuhanyoztam és mivel semmi kedvem nem volt "úri" kaját enni, így inkább lementem szétnézni hátha van valami reggelizőszerűség a környéken.
Nagy nehezen találtam is egy aranyos helyet. Beültem és rendeltem magamnak egy csokis kroassont és egy forrócsokit. Ahhoz képest, hogy ez a hely elég pici és a kinézete alapján elég régi, nagyon sokan jöttek ide.
Már épp haraptam volna bele a kroassonba amikor megcsörrent a telóm.
-Haló?
-Cammy hol a fenében vagy?-hallottam meg Elyar hangját a telefonba.
-Nyugi nem tüntem el, itt vagyok lent egy reggelizős étterem szerűségben.
-Oké.-mondta és lerakta.
Na most ez komolyan mi volt? Az egyik percben úristen hol vagy, a másikba meg egy szimpla oké... Hát ezt kb addig gondoltam amég Elyar be nem toppant az ajtón. Egyből kiszurt(bár nem nehéz ilyen kis helyen) ,odajött és leült mellém.
-A szívbajt hoztad rám!-mondta, én meg kuncogni kezdtem.
-Mi ilyen vicces?
-Te..-kezdtem el még jobban nevetni.
-Én?! És mi olyan vicces rajtam?-kérdezte, de már ő is nevetett.
Óvatosan a hajára mutattam.
-Kicsit elaludtad..
-Kössz, tudod, hogy siettem.. -erre vágtam egy szégyenlős mosolyt és inkább beleettem a kroassonomba.
-Hé farkas éhes vagyok, nem adsz belőle?-kérdezte, én meg egy anyatigris ösztönével kezdtem védeni a kroassonom.
-Nem.-válaszoltam.
-Hé ezt még begbánod!-kezdett el csikizni.
-Ne El-Elyar! Hagyd abba!-mondtam fulladozva a nevetésemtől.
-Abba hagyom ha adsz!-mondta nevetve.
-Jó jó adok, csak hagyd abba..-mondtam, és letörtem a kroasson végét neki.
-Nemár krém is legyen benne..-mondta duzzogva, én meg törtem még egy kicsit neki.
-Na így jó?!-kérdeztem.
-Tökéletes!- válaszolta.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése