12.rész

Futottam ahogy csak bírtam, még az sem érdekelt, hogy neki mentem Alexnek a folyosón és, hogy az utcán átmentem pár piros lámpán. Csak oda akartam érni.
Mikor megérkeztem a reptérre felhívtam újra Elyart.
-Hol vagy?-kérdeztem kétségbe esetten és tovább futottam őt keresve.
Aztán megláttam őt. Nem hittem volna, hogy egyszer úgy járok én is, mint ahogy a filmekben szoktak a szereplők. Hiába láttam Elyart és hiába látott ő is engem, mert egy átlátszó plexi fal állt közénk.
-Szia.-mondta a telefonban és közelebb jött a falhoz.
-Szia.-mondtam könnyes szemmel. -Hiányozni fogsz!
-Te is nekem Cammy!-mondta, majd meghallottam, hogy a Londonba induló gép azonnal indul, úgyhogy ideje volt a búcsúnak.

*****

Mikor visszaértem a házba, Alexszel találtam szemben magam.
-Beszélhetnénk?-kérdezte.
-Lehetne később?-kérdeztem tőle. Egyáltalán nem voltam olyan hangulatban, hogy ezt most megbeszéljük.
-Történt valami?-kérdezte.
-Ühüm..-motyogtam és elindultam fel a szobámba. Egy percig sem gondoltam, hogy majd pont neki fogom elmondani, hogy mi a bajom.
Austin már nem volt a szobámba és erről eszembe jutott, hogy egy szó nélkül itt hagytam őt.
Úgy éreztem ennél "jobb" már nem is lehet ez az egész helyzet. Hát a holnapra nem gondoltam...

*****

Másnap Alex feljött és közölte, hogy bulit szervez, úgyhogy ne lepődjek meg, ha itt lesz pár ember.
Persze az a pár ember azt jelentette , hogy a minimum létszám a 100 és nem túlzok, rengetegen voltak. Egyszerűen egy ismerős arcot sem találtam a házban és hiába kérdeztem, hogy hol van Alex.
Aztán végre összetalálkoztam Robert-tel és Zach-kel.
-Srácok!-szóltam oda nekik.
-Szia Cammy mizujs?-kérdezte Rob.
-Nem sok..Nem láttátok Alexet?
-Nem, de Austint láttam.-mondta Zach.
-Ő is itt van?-lepődtem meg a tegnapi miatt.
-Igen, ki nem hagyna egy ilyen bulit.-vigyorgott Rob.
-És merre láttátok?
-Nappali, de csoda lenne ha még ott lenne.-mondta Zach.
-Okés, köszi srácok!-mosolyogtam rájuk és otthagytam őket.
Elindultam megkeresni Austint, de a nagy tömegben annyian meglökdöstek és leöntöttek a piájukkal, hogy úgy döntöttem felmegyek a szobámba.
Amikor felértem hangokat hallottam a szobámból. Óvatosan benyitottam és a látványhoz társuló hangokból simán levettem, hogy ki van a szobámban és mit csinál..
Austin egy lánnyal volt bent. Nem tudtam mit csináljak, így végül visszazártam az ajtót és lerohantam a lépcsőn. Természetesen egyből Alexbe és egy szőke lányba ütköztem bele. Csodálkozva néztem rá, de hamar leesett a tantusz és továbbmentem a konyha felé. A hűtőből kivettem egy whisky-s üveget és meghúztam. De mivel úgy égette a torkom, hogy majd megfulladtam, úgy döntöttem inkább nem folytatom az ivását. Kimentem a kertbe és a telefonommal foglaltam egy jegyet Magyarországra.
Ezúttal nem volt senki aki visszatartott volna.

11.rész

Féltem újra repülőre ülni. Őszintén nem tudtam mi lesz, ha egyszer visszamegyek oda ahonnan pár hete még örültem, hogy elmehettem. Féltem újra találkozni a nevelőapámmal és az árvaházba sem mehettem vissza. Egyszerűen nem tudtam mit tehetnék.
És akkor rezegni kezdett a telefonom. Austin hívott így felvettem, hogy elbúcsúzzak tőle, de nem az ő hangja fogadott a telefonban.
-Szeretlek!-mondta, Alex és én újra darabokra hullottam belül.
-Alex ne viccelj, mindjárt indul a gépem és..és barátnőd van!
-Szakítottam Lilyvel! Miattad! Úgyhogy szállj le arról az átkozott gépről..! Kérlek!
-Alex én nem..nem tudom.
-Csak maradj itt! Kérlek!
Hirtelen kinyomtam a telefont, majd villámgyorsan pattantam fel a székből és lerohantam a repülőről még pont időben. Mikor beértem az épületbe felhívtam Alexet.
-Ki vesz fel?-kérdeztem tőle, úgy hogy alig tudott szólalni.
-M-máris megyek!
-Okés!-mondtam és kinyomtam a telefont.
Kimentem a reptér elé és vártam Alexet. Mikor megérkezett bepattantam a kocsiba és egy nagy ölelés után suhantunk is vissza hozzá.

Kicsit össze voltam zavarodva, mivel a filmekben ha valaki azt mondja neked, hogy szeretlek utána automatikusan jön a csókjelenet. Nálunk ez valahogy elmaradt és őszintén szólva el is szomorodtam a gondolattól, hogy nem akar megcsókolni. De ez nem egy film igaz? Ez a valóság. És be kellett látnom, hogy az a "szeretlek" nem biztos, hogy azt jelenti mostantól járunk..

Mikor megérkeztünk bementünk a házba ahol Austin már várt ránk. 

-Minden rendben?-kérdezte.

Valahogy Austin volt az az ember aki mindig rátapintott a lényegre. Odamentem hozzá és magamhoz öleltem. A könnycseppek hirtelen indultak meg a szememből és nem bírtam őket visszatartani. Egyszerűen fájt. Fájt, hogy azt hittem érez valamit irántam Alex és nem csak a "húgának" tart. Fájt, hogy egy nyomorult szavába került és leszálltam arról az átkozott gépről. Egyszerűen túl sok volt ez nekem mára.
-Hé. -szorított magához erősen Austin.-Menjünk fel?
Csak óvatosan bólintottam és vissza sem néztem Alexre. Mikor felértünk a szobámba Austinnal az ágyra ültünk és amíg én fuldokoltam a könnyeimtől, ő óvatosan simogatta a hátam, hogy megnyugtasson. Nem tudom hány óra lehetett amikor elaludtunk, de reggel Austin mellett ébredtem fel. Ő már ébren volt így a mosolygós arcát láttam meg először magam előtt.
-Jó reggelt Napfény!-mondta a reggeli rekedtes hangján.
-Neked is! Mennyi az idő?-kérdeztem.
-Lassan 11 óra.-kuncogott.
-Akkor még visszaaludhatok?-kérdeztem és mosolyogva fúrtam a fejem a párnába, hogy visszaaludjak.
-Nem!-jött a válasz és hirtelen kezeket éreztem a csípőmön.
Gyorsan magával szembe fordított és csikizni kezdett. Egy darabig bírtam nevetés nélkül, de hamar kifakadt belőlem. Sikongattam, hogy hagyja abba. A csikizésemről valahogy Elyar jutott eszembe és rájöttem, hogy ő még nem tudja, hogy itt maradtam.
-Telefonálnom kell!-mondtam és hosszan Austin szemébe néztem, hogy elengedjen.
-Okés.-adta be a derekát és lefordult rólam.
Elyart kezdem csörgetni és alig vártam, hogy felvegye.
-Szia kislány milyen otthon?-hallottam meg aranyos hangját a telefonban.
-Történt egy-két dolog és az a helyzet, hogy még mindig Miami-ban vagyok. Te hol vagy? Szeretnék beszélni veled.
-Sajnos nem tudunk egy darabig találkozni.-mondta szomorúan.
-Miért? Történt valami? Jól vagy?-kezdtem el aggódni.
-Londonba megyek. Mindjárt indul a gépem.
-Mikor indul a géped?
-20-kor.
-Talán még odaérek!-mondtam és kinyomtam a telefont.

10.rész

Kaja után elindultunk vissza a hotelbe. Mikor felértünk megálltam egy helybe és úgy voltam vele ideje túlesni mindenen.
-Hé El..
-Igen?
-Köszi, hogy itt aludhattam..és csak azt akartam kérdezni, hogy ha nem túl nagy gond...haza tudnál kísérni?
-Jaj ne köszönd...persze, nem gond.
-Öm okés.
-Na gyere akkor menjünk! -mondta.
Ahogy egyre tovább mentünk az utcákon kezdtek ismerősek lenni a dolgok. Majd amikor megláttam Alex házát elszorult a torkom. Az ajtó előtt megtorpantam, de arra nem gondoltam, hogy Elyar egyből bekopog. Gyorsan megszorítottam a kezét.
-Itt maradsz?-suttogtam neki.
Válaszul csak elmosolyodott és megszorította a kezem.
Nyílt az ajtó és Alexel találtam szemben magam.
-Úristen Cammy!-ölelt magához, és éreztem, ahogyan a vállamnál a póló egyre nedvesebb a..a könnyeitől(?)
Óvatosan eltoltam magamtól és belenéztem a szemeibe, amikből néhány sós csepp folyt le az arcán.Egy darabig csak néztük egymást, majd betessékelt a lakásba.
Austin bukkant elő a nappaliból és szorosan magához ölelt.
-Cammy.-mondta a fülembe suttogva. -Ne csinálj ilyet még egyszer!
CSak ráhagytam a dolgot és bementünk a nappaliba majd leültünk a kanapéra. Velem szemben Alex és Austin ült mellettem pedig Elyar. A velem szemben lévő két srác úgy nézett rám mintha ez a csend a vihar előtti csend lenne. És igazam volt.
-Hol voltál? Kezd az elején!-mondta higgadtan Alex.
-Nem fogom elmondani! Nem vagy az apám meg senkim hogy el kelljen mondanom!-válaszoltam határozottan. Aha persze biztos el fogom mondani neki, hogy elbőgtem magam mert hallottam ahogy a barátnőjével hancúrozott... azt hogy Austinnál mit halottam amiért leléptem már úgy is tudja.. és remélhetőleg Elyar nem mondja el a fiúknak, hogy talált rám..
-Lehet, hogy nem vagyok az apád meg senkid, de fontos vagy nekem! Olyan vagy mintha a húgom lennél! És szeretném ha elmondanád az igazat!-mondta Alex.
A szívem szakadt meg, olyan volt mintha egy kést döfött volna egyenesen a szívembe a szavaival. Keserű ízt éreztem a számban és úgy gondoltam el kell mennem innen, mielőtt elsírom magam.
-Haza megyek!-mondtam ki halkan.
Alex arcára látványos döbbenet ült ki.
-Hé megígérted, hogy előbb beszélsz velünk!-szólalt meg Austin.
-Nem, azt ígértem meg, hogy meghallgatlak titeket. De nem látom, hogy valami fontosat akarnátok mondani...-mondtam és felálltam.
-Hova mész? Kérdezte Alex.
-Fel, összepakolni a cuccaim.-mondtam és felrohantam az emeletre. Miközben dobáltam a cuccokat a bőröndbe néhány könnycsepp akaratlanul is végigfolyt az arcomon, de azonnal letöröltem őket.
Mikor nagy nehezen lebukdácsoltam a lépcsőn a bőröndömmel, a három srác előtt találtam magam.
-Elyar..kitudnál vinni a repülőtérre?-kérdeztem a szöszitől.
-Persze.-válaszolta.
-Várj már!-ragadta meg a kezem Alex.
-Még is hova akarsz menni?-kérdezte.
-Haza.
-Ha a "haza" alatt a nevelőapádat érted, akkor felejtsd el!-mondta.
-Nem te mondod meg, hogy hova menjek.-kiáltottam rá.
-Nem fogom hagyni, hogy hülyeséget csinálj! Nem volt az elég, hogy rád mozdult a fotósod?!
Ebben a percben esett le, hogy Elyar elárult..
Hitetlenkedve néztem rá, ő meg megajándékozott egy sajnálom tekintettel. Nem ezt vártam volna..nem tőle, hogy mondhatta el.?
-Neked ehhez semmi közöd!-ordítottam rá Alexra és éreztem, ahogyan a cseppek elárasztják a szemem, majd lefolynak az arcomon.
Elindultam a kijárathoz, majd amikor az ajtót kinyitottam visszafordultam.
-El, akkor elviszel?-kérdeztem a szöszitől.
-Igen.-adta a választ és én megindultam kifele.
Annyi szerencsém volt, hogy Alex barátnője pont akkor érkezett meg így Alex nem tudott utánam jönni.

****

A repülőtéren szerencsére nem kellett sokat várakoznom. Bemondták, hogy a gépem Magyarországra 10 perc múlva indul. Felálltam a kényelmetlen székről amin eddig várakoztam és velem együtt Elyar is felállt.
-Hé! -kapta el a könyököm, amikor indulni készültem.
-Nézd sajnálom az egészet..és tudom, hogy nem kellett volna beleszólnom a dolgaidba, de..csak vigyázz magadra, jó?
-Rendben.
-Ja és el ne felejtsd, hogy még lógok neked egy koncerttel.-kacsintott rám.
-Nem fogom!-ígértem meg, majd elindultam a gépre.

9.rész

Mikor felértünk a hotelszobába kicsit ámultam, mivel még sohasem jártam ilyen helyen. Mármint ilyen nagy helyen. Mikor követtem Elyart meghallottam ahogyan káromkodik.
-Hé Cammy nagy baj lenne, ha egy ágyban kéne aludnod velem? Vagy menjek a kanapéra?-kérdezte.
-Nekem jó a kanapé is.-mondtam
-Ilyen opció nincs! Nem hagyom, hogy a kanapén aludj!-mondta.
-Mi ez a mánia nálatok, hogy lány nem aludhat kanapén?
-Hát nem tudom, de nekem az furcsa lenne..-mondta.
Kimentem a kanapéhoz, leültem rá és felhúztam a lábaimat, majd átkaroltam őket.
-Ugye nem akarsz itt aludni?-kérdezte Elyar, miközben leült mellém. Én viszont nem válaszoltam. Minden erőmmel azon voltam, hogy elnyomjam emlékeim, de akaratlanul is bevillant az árvaházban lévő ágyam képe. Az az ágy kisebb volt, mint ez a kanapé és kényelmetlenebb is, mégis sokkal jobb volt ott aludni, mint otthon. Otthon ez az a szó amit arra a házra nem is lehet használni. Borzasztó volt. Egy kisgyereknek sem kívánom, hogy ilyen szülei legyenek!
-Khmm. Cam..-rángatott vissza a jelenbe Elyar.
-Ö mondtál valamit?-kérdeztem.
-Nem, de úgy látom nagyon elkalandoztál. Akarsz róla beszélni?-kérdezte.
-Nem..inkább nézhetnénk Tv-t?-kérdeztem a hatalmas képernyőre mutatva.
-Persze!-mondta és már el is kezdett szörfözni a csatornák között.
-Hé!-szóltam rá egy zenecsatornánál.
-Na mi az?-kérdezte.
-Itt hagynád?
-Persze.
Hallottam Ke$ha Timber-jét, Austin Mmm yeah-ét, Demi Neon lights-át, One direction Midnight memories-ét.. és utána Elyar Fox Do it all over again-jét.
-Úristen! Szerelmes lettem ebbe a számba.-mondtam nevetve.
-Reméltem is, hogy az leszel!-mondta nevetve a szöszi.
-Elyar? Egyszer majd elviszel az egyik koncertedre?
-Hé maradjunk az El-nél, okés? És persze, hogy elviszlek! De amúgy nem voltál még koncerteken vagy mi? Mármint érted a legjobb barátod Austin Mahone..
-Okés..nem még nem voltam egyen sem..
-Akkor mindenképpen!-mondta.
Egy idő után éreztem, hogy kezdek álmosodni és El vállára hajtottam a fejem. És szépen lassan elnyomott az álom.
Reggel egy ágyban keltem fel és ahogy megfordultam Elyarral szemben találtam magam. Mélyen aludt és aranyosan szuszogott. Elkapott egy furcsa érzés és nem bírtam megállni, megsimogattam az arcát, mire nyöszörgött egyet.
Gyorsan elkaptam a kezem, mert nem akartam felkelteni. Felálltam és kimentem a szobából azzal az ötlettel, hogy megkeresem a konyhát és csinálok valamit reggelire.
És igen én hülye a konyhát kerestem egy hotelben, ahol természetesen szobaszervíz van..
Gyorsan lezuhanyoztam és mivel semmi kedvem nem volt "úri" kaját enni, így inkább lementem szétnézni hátha van valami reggelizőszerűség a környéken.
Nagy nehezen találtam is egy aranyos helyet. Beültem és rendeltem magamnak egy csokis kroassont és egy forrócsokit. Ahhoz képest, hogy ez a hely elég pici és a kinézete alapján elég régi, nagyon sokan jöttek ide.
Már épp haraptam volna bele a kroassonba amikor megcsörrent a telóm.
-Haló?
-Cammy hol a fenében vagy?-hallottam meg Elyar hangját a telefonba.
-Nyugi nem tüntem el, itt vagyok lent egy reggelizős étterem szerűségben.
-Oké.-mondta és lerakta.
Na most ez komolyan mi volt? Az egyik percben úristen hol vagy, a másikba meg egy szimpla oké... Hát ezt kb addig gondoltam amég Elyar be nem toppant az ajtón. Egyből kiszurt(bár nem nehéz ilyen kis helyen) ,odajött és leült mellém.
-A szívbajt hoztad rám!-mondta, én meg kuncogni kezdtem.
-Mi ilyen vicces?
-Te..-kezdtem el még jobban nevetni.
-Én?! És mi olyan vicces rajtam?-kérdezte, de már ő is nevetett.
Óvatosan a hajára mutattam.
-Kicsit elaludtad..
-Kössz, tudod, hogy siettem.. -erre vágtam egy szégyenlős mosolyt és inkább beleettem a kroassonomba.
-Hé farkas éhes vagyok, nem adsz belőle?-kérdezte, én meg egy anyatigris ösztönével kezdtem védeni a kroassonom.
-Nem.-válaszoltam.
-Hé ezt még begbánod!-kezdett el csikizni.
-Ne El-Elyar! Hagyd abba!-mondtam fulladozva a nevetésemtől.
-Abba hagyom ha adsz!-mondta nevetve.
-Jó jó adok, csak hagyd abba..-mondtam, és letörtem a kroasson végét neki.
-Nemár krém is legyen benne..-mondta duzzogva, én meg törtem még egy kicsit neki.
-Na így jó?!-kérdeztem.
-Tökéletes!- válaszolta.

8.rész

-Hé Cammy jól vagy? Kiabálást hallottam. Úristen Cammy miért sírsz?-kérdezgetett Chris ahogy bejött a szobába.
-Nem fontos..nem akartalak felkelteni..
-Butus. Még nem aludtam. Na mi történt?-nézett rám azokkal a hatalmas barna szemeivel.
-Csak...hosszú. Kicsit összekaptam pár barátommal. Öm Chris sajnálom, de el fogok költözni és így nem fogom tudni folytatni a munkát..-motyogtam.
-Jaj ez legyen a legkevesebb bajod, de miért költöznél el??
-Nem akarok itt maradni.
-És mi lenne, ha adnék okot arra, hogy maradj.?-mondta és felfedeztem azt a bizonyos sötétséget a szemében.
-Nem tudsz olyan okot adni.-ráztam meg a fejem.
-Fogadjunk?!-kérdezte én meg csak kérdőn néztem rá.
Aztán olyan történt, amit nem hittem volna...
-Chris eressz el!-kiáltottam rá, amikor magára ültetett lovagló pózban.
-Hé nyugi Cammy csak okot adok arra, hogy maradj!
Valahogy ezek a szavak nem hatottak rám, egyre idegesebb lettem, nem tudtam mit tervez.
Amikor éreztem, hogy kigombolja a nadrágom már sejtettem mire készül.. Egy lehetőségem van csak..hol a telefonom?
Amint megláttam elkezdtem vergődni, hogy eleresszen és amint sikerült felkaptam a telefonom és futottam ki a házból.
-Cammy várj már!-hallottam nevető hangját.
Csak futottam tovább, amikor belerohantam valakibe.
-S-sajnálom.-mondtam és tovább akartam menni, de újra meghallottam Chris hangját.
-Segíts!-könyörögtem az idegennek.
Megfogta a kezem és elkezdett futni, majd hirtelen berántott egy keskeny, sötét sikátorba.
Teljesen egymásnak préselődtünk. Akkor vettem észre, hogy egy sráccal állok szemben.
-Cammy hol a francban vagy?-hallottan meg az egyre közeledő hangját. A srác gyorsan kapcsolt, amikor látta, hogy mindjárt zokogásban fogok kitörni, ami most eléggé rontana a helyzetünkön.
Befogta a számat és magához ölelve simogatta a hajam.
Egyre hangosabb lett Chris hangja, szerintem egy méterre sem állhatott tőlünk. A srác eleresztett és megfogta a kezem. Elkezdett áthúzni a sikátoron. Miután a megmentőm megbizonyosodott arról, hogy biztonságos a terep, megállt.

-Úristen, hogy kerültél te ekkora gázba?-kérdezte.

-Hosszú.-feleltem.

-Várjunk csak...-vette elő a telefonját a zsebéből. -Nem te vagy Cammy Tonkin?-kérdezte a képernyőről felnézve.

-Hát attól függ, ki kérdezi?-feleltem.

-Azta, ugye tudod, hogy Austinék égen földön keresnek?! Mindenkinek küldtek egy SMS-t, hogy ha látunk akkor szóljunk nekik.

-Nem érdekel, felőlem elmondhatod nekik, hogy láttál, de nem fogok visszamenni.-lettem egyből ellenséges.

-Hé nem mondtam, hogy egyből le is adom nekik a drótot.

-Mindegy. Köszi, hogy megmentettél.-indultam el egy irányba.

-Ne már Cammy! Mivel bántottak meg ennyire azok az idióták?

-Neked ahhoz semmi közöd!-mentem nagy léptekkel tovább.

Hallottam a lépteit magam mögött. Most ez komolyan követ?

-És ne kövess!-fordultam hátra hirtelen és pont ott állt az orrom előtt.

-Nem hagyhatom, hogy bajod essen..Austinék meg kinyírnának, ha megtudnák, hogy láttalak és nem szóltam nekik. Így marad a pesztrálásod.-mondta és gyerekesen rám öltötte a nyelvét. -Amúgy hova is tartasz éppen?-kérdezte.

-Minél távolabb tőled!-mondtam flegmán és mint varázsszóra megszólalt a telefonja.

-Szia Austin.-köszönt bele. Én pedig azonnal elé álltam és hadonászni kezdtem, hogy el ne mondja neki, hogy itt vagyok.

-Hát fogtam egy eltévedt madarat. Visszavigyem? -hallottam Austin hangját a telefonban, ahogy be nem áll a szája én pedig a lehető legölőbb tekintettemmel néztem az előttem álló srácra.
-Hát, azt mondta nem akar visszamenni és én nem kényszeríthetem..
.......
-Jó rendben. Megkérdezem tőle.-mondta és felém fordult. -Austin azt szeretné, hogy ha már vissza nem mész, legalább aludj nálam, hogy tudja nem esett bajod.
Gondolkozni kezdtem, de végül a fáradtságom legyőzött és aprót bólintottam.
-Rábólintott.-mondta ismét a telefonba. -Öm Cammy?-takarta el a mikrofont. -Akarsz beszélni vele?
-Csak ha valami nagyon fontosat akar mondani...-mondtam.
-Hé Carter! Akarsz beszélni Cammyvel? Gondolom a válasz igen lehetett, mert egyből odaadta a telefont.
-Mondjad...-mondtam kicsit sem kedvesen.
-Figyelj Cam, holnap gyere vissza Alexhez. Majd megbeszéljük a dolgokat..és ha még akkor is menni akarsz ,akkor nem állunk az utadba..így jó?
-Rendben.
-Hiányzol..Alex meg teljesen kivan..szükségünk van rád..csak ennyit szerettem volna mondani.
-Oké.-ki akartam mondani, hogy ő is hiányzik, de akkor biztosan nem bírom visszatartani a sírást. -Holnap beszélünk. Szia.-köszöntem el tőle.
-Szia.-mondta és én vissza adtam a telefont ...kinek is?
-Na mostmár nyugodjatok le vigyázok rá. Cső Carter.-mondta a mobiljába.
-Öm mielőtt még nálad alszok.. ki is vagy te?-kérdeztem, mire elnevette magát.
-Bocsi el is felejtettem. Elyar Fox vagyok és sajnos csak 5 csillagos hotelszobával tudok szolgálni.-mondta védekezően.
-Nekem mindegy, hogy hol alszok..de honnan ismered Austint..és miért hívod Carternek?
-Hmm nos kezdjük csak..valami puccos sztárgálán ismertem meg a srácot és elég jóba lettünk, ahhoz képest, hogy milyen távol lakunk egymáshoz. És ez a második neve. Nem is tudtad? Te mióta ismered?-kérdezte és közben elindultunk a hotel felé.
-Öm akkor te is sztár vagy? Nem nem tudtam, hogy ez a második neve..nem elég ideje.. csak pár hete. És akkor te hol laksz, mármint érted?
-Igen mondhatjuk, hogy az vagyok..bár kicsit megsértettél azzal, hogy nem tudod, hogy ki vagyok.-nevette el magát. Amúgy Angliában lakok, csak kicsit eljöttem pihenni, mert már nem bírtam a nyomást. Uh ilyen kevés ideje ismeritek egymást és mégis ennyire félt?! Bocsi Cammy, de ezek szerint teljesen beléd van zúgva.-kacsintott rám.
-Majd csekkollak a neten.-mosolyogtam. Nem nem hiszem, hogy szerelmes lenne belém...annyi lány szereti..annyi lányból választhat. Én meg, most nézz rám..egy rakás szerencsétlenség vagyok..
-Hé ne hidd ezt! Pont azért kedvelhet mert te nem a sok lányrajongójával azonosulsz!
-De én is csak egy rajongója vagyok!-motyogtam miközben a könnyek szépen lassan eláztatták az arcomat.
-Ez hülyeség, és te is tudod! Na gyere, mert megérkeztünk, majd fent folytatjuk!

1.rész

Sziasztok meghoztam az 1.részt:)  Jó olvasást!:)
Arra keltem, hogy kopogtatnak a bejárati ajtón ezért elindultam lefelé, de előtte még benéztem Alex szobájába, viszont ő mélyen aludt.
Mikor leértem már nagyon türelmetlen lehetett az ajtó mögött álló valaki, mert szó szerint verte az ajtót.
Mikor kinyitottam azt hittem szívrohamot kapok. Komolyan mondom annyi meglepetés ért eddig itt Miami-ban, de ez hihetetlen volt. A sráccal aki az ajtóban állt percekig bámultuk egymást. Majd megszólalt:
-Á szóval miattad nem ér rá semmire Alex. És hol szedett téged össze?-kérdezte flegmán.
-Neked is szia. Amúgy meg ezt, hogy érted?-néztem rá furcsán.
-Hát gondolom te vagy az új csaja..
-Összetévesztesz valakivel. Én nem járok Alexszel.
-Ja jó. Amúgy hol van?-tért a lényegre.
-A szobájában?!
Mikor megindult utána szóltam, hogy még alszik, de nem úgy látszott mintha érdekelné, ezért utána mentem.
-Haver kelj már fel, ideje indulnunk.-ordította a fiú Alex fülébe.
-Ó bazdmeg Austin. Halkabban már felkelted Camet.-hallottam meg Alex hangját.
-Kit? Ja a kis csajt? Ő engedett be.-felelte Austin.
-Mi? Ó..és most hol van?-kérdezte Alex.
-Ha jól gondolom az ajtó előtt áll és hallgatózik.-mondta Austin.
-Cam gyere be.-szólt Alex.
-Alex én nem akartam..
-Nyugi semmi gáz. -szólt közbe.
-Fuh akkor jó..-fújtam ki a bent tartott levegőt.
-És akkor most miért is van itt a kis csaj Alex?-tette fel a kérdést Austin.
-Barátom és mostantól velem fog lakni.-felelte Alex.
-Nekem nyolc haver, de induljunk mert elkések.
-Hát..oké 5 percet adj!
-Jó lent megvárlak.-mondta Austin és kiment a szobából.
Alex öltözni kezdett, de amikor kiakartam menni azt mondta ne menjek mert beszélnie kell velem.
-Figyelj Austin a legjobb haverom.. Most kicsit pipa rám ezért bunkózik, de majd ha jobban megismeritek egymást.
-Nem gond Alex, tényleg.
-Tudom, hogy az..figyi ugye megleszel egyedül?
-Persze nem vagyok 5 éves, nem kell pesztrálnod...!
-Okés, de ne engedj be senkit! Ja és sietek haza, ígérem.
-Alex nyugi már. Menj és érezd jól magad.
-Köszi Cam!-odajött és adott egy puszit az arcomra. Szia!
-Szia.
****
Ahhoz képest, hogy Alex azt mondta siet haza már hajnal 3 van és sehol senki. De mindegy is legalább nyugiban kitudom találni, hogy mi legyen az egész életemmel.
De nem igazán tudtam ezen gondolkozni, mert folyton Austinon járt az agyam. Tudom, hogy ki ő. Egy szerencsés, tehetséges srác akinek bejött az élet. Szeretem Austin zenéit, de annyira más volt élőben. És ha kiderül, hogy én is csak egy "rajongója" vagyok Alex tuti megutál, pedig fogalmam sem volt róla, hogy ismerik egymást.
Jaaaj már megint túl sokat gondolkozok felesleges dolgokon.. Ráadásul Alex be sem mutatott neki..
****
Reggel amikor felkeltem Alexnek hűlt helye sem volt. Kezdtem aggódni érte. Lementem és készítettem magamnak reggelit, majd bekapcsoltam a telómon a lejátszási listát és törölgetni kezdtem így ötvöztem a kellemest a hasznossal. Csak arra nem gondoltam, hogy a kornyikálásom közben Alex hazajön.
-Szia Cam.-mosolygott rám a konyha ajtóból.
-Ö szia.
-Egész jól nyomod.-mondta én meg mint aki magához tért rohantam, hogy leállítsam a telefonom.
De késő a következő szám elkezdődött és én megsemmisültnek éreztem magam, mivel Austin egyik száma kezdett szólni a telefonomból.
-Bocsi, hogy nem mutattalak be neki.-szólalt meg Alex.
-Ö semmi gáz...(úristen de béna vagyok) Öm és milyen volt az estéd?-kérdeztem hátha elterelem a témát.
-Szokásos..
Egyre kínosabbnak éreztem a szitut.
-Akkor én megyek is.-mondtam és a szobámba rohantam.
Most mit csináljak Alex biztos csalódott bennem..
-Cam. Bejöhetek?-hallottam meg a hangját az ajtó túloldaláról.
-Most inkább ne..-mondtam elfojtott hangon, majd mikor halottam, hogy elmegy az ajtóm elől felfeküdtem az ágyamra és álomba sírtam magam. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen. Nem elég, hogy Alex megengedte, hogy nála lakja..erre ez az egész olyan mintha direkt Austin miatt lennék itt..

7.rész

Egy ideje már bolyongtam a városban, és őszintén fogalmam sincs, hogy hol vagyok. A telefonom le volt merülve, így nem sokat tudtam tenni. Leültem egy hideg padra és vártam. Egyre jobban fújt a szél és ahogy sötétedett egyre jobban hült le a levegő is. Nem tudtam mit csinálhatnék.
-Cammy?!-hallottam meg egy ismerős hangot, majd Christ láttam a fotósomat.
-Szia!-mosolyogtam rá.
-Hát te mit csinálsz erre, ilyen későn?-kérdezte és zöld szemeivel fürkészve nézett engem.
-Eltévedtem.-vallottam be és egy szégyenlős mosoly terült el az arcomon.
-Nos, ha gondolod nem messze lakok..-mondta miközben vakargatta fekete borostás állát.
-Nem szeretnék zavarni..igazából az is elég lenne ha megmondanád merre menjek.-motyogtam.
-Nem Cammy, nem hagyhatom, hogy egyedül császkálj ilyen későn. Inkább gyere!-mondta, majd megfogta a karom és felhúzott a padról.
Mikor a lakásába felvitt nagyon rossz érzésem lett. De inkább elnyomtam magamban ezt az érzést.
-Ez lesz a te ágyad.-mondta és rámmosolygott.
-Öm nekem elég a kanapé is..
-Vendégé a jobb hely.-mondta mosolyogva.
Feszélyezve éreztem magam az ágyában. Arra gondoltam, hogy el kéne mennem vagy legalább felhívni valakit, de kit?! Alexnek a szemébe sem bírnék nézni, Austint meg nem akarom kihasználni..ígyse tudja, hogy én is csak egy "rajongója" vagyok..
Mikor benézett rám Cristian, megkérdeztem tőle, hogy tudna-e adni egy telefontöltőt. Azonnal hozott nekem egyet így már be tudtam kapcsolni a telóm.
9 SMS és14 nem fogadott hívás várt. Ahogy végignéztem, volt Alextől, Austintól és ismeretlen számoktól is. Már épp újra kiakartam kapcsolni, amikor elkezdett csörögni.
-Haló?-vettem fel.
-Cammy hol a csudába vagy? Mi történ? Hallottad igaz? Ezek idióták! Nem ismernek! Légyszi mondd meg, hogy hol vagy, azonnal érted megyek!-hadarta Austin a telefonba.
-Austin jól vagyok és igen hallottam és tudod mit?! Igazuk van. Nem ismersz és én sem ismerlek! Jobb lesz ha ezt nem eröltetjük, tudom, hogy csak Alex miatt voltál velem kedves, de nem kellett volna. Apropó, megmondanád Alexnek, hogy holnap elmegyek a cuccaimért?!
-Mi Cam ne csináld már...hol vagy?
Alex imád téged! Amúgy is hova mennél? És nem nincs igazad, mert nagyon megkedveltelek! Cammy légyszi!
-Már döntöttem. Sajnálom, hogy kihasználtalak titeket.- mondtam és már nyomtam volna ki, amikor egy másik hang szólalt meg a telefonban, annak a hangja aki miatt összeszorul a torkom.
-Camilla! Ne csináld ezt! Nagyon sajnálom, hogy megbántottalak.
-Cammy vagyok! Mondtam már, hogy ne hívj így Alex!-mondtam fuldokolva az elő törni akaró könnyeim miatt.
-Cam én tudom a titkodat! Sose bíztál bennem annyira, hogy elmond, de én már tudom! Úgyhogy most én teszem fel a kérdést, hova akarsz menni innen?
-Ahhoz semmi közöd Alex!-zokogtam, majd kinyomtam a telefont.
Hallottam ahogy kopogtatnak az ajtón..